A novemberi választások közeledtével sokasodnak azon cikkek, melyekben újságírók, elemzők, politikusok taglalják az erdélyi magyar közösség választási szabadságának mibenlétét. Két közelítésmóddal találkozhat a tisztelt olvasó. Az egyik, a többségi – az egységes erdélyi magyar érdekképviselet fenntartása mellett emel szót. A másik pedig, legtöbbször ideológiai köntösbe bujtatva, nemzeti közösségünk megosztottságában rejlő lehetőségekre hívja fel a figyelmet. Álláspontom szerint az utóbbi téves, egy álvitát takar, nem a valóságról szól. Napjainkban nem az a kérdés, hogy egy, kettő, netán három akár ideológiailag is besorolható – szervezet képviselje az erdélyi magyarságot. A kérdés helyesen úgy tevődik fel, akarjuk-e az önálló erdélyi magyar érdekképviseletet, vagy nem? Akarjuk-e, hogy beleszólhassunk az ország dolgaiba, vagy nem? Államalkotó tényezők akarunk-e maradni, vagy nem? Megtartjuk e kezünkben a sorsunkról való döntés jogát, vagy rábízzuk azt a románság által választott politikai pártokra? Vasárnap erről fogunk dönteni. Ez jelenti a választás szabadságát az erdélyi magyarság számára november 28-án.
2004.11.29.
