Amikor sokan azt hallják, hogy „európai pályázat”, legyintenek: biztos újabb papírmunka, újabb jelentés, újabb hivatalos szöveg. De itt most nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy Hargita megye megszerzi-e azt az uniós támogatást, amellyel végre komolyan elő lehet készíteni az Olt felső vízgyűjtőjének védelmét.
Egyszerűen fogalmazva: ha most nem adjuk le ezt a pályázatot, akkor nem csak pénzről maradunk le. Lemaradunk a kész tervekről, a következő beruházások alapjáról, a bukaresti tárgyalási erőről, és arról az esélyről is, hogy Csík és Hargita megye maga mondja meg, hogyan kell itt rendbe tenni a vizet.
Ez a lehetőség nem a hivatalok kedvéért fontos, hanem a falvakért, a gazdákért, a pincékért, az udvarokért és a földekért.
Mit adna ez pluszban Hargita megyének?
Először is: pénzt hozna a megyébe. Olyan uniós támogatást, amelyből el lehet készíteni azokat a komoly szakmai terveket, amelyek nélkül később egyetlen nagyobb vízügyi vagy természetalapú beruházás sem indulhat el rendesen. Ha nincs kész terv, nincs mire pénzt kérni. Ha nincs mire pénzt kérni, marad a panaszkodás és a kárenyhítés.
Kész tervek a valódi munkához
Nem látványígéretek készülnének, hanem olyan engedélyes és megvalósítható tervek, amelyekre később ERFA-, AFM- vagy más támogatás is épülhet.
Erősebb megyei pozíció
Ha Hargita megye jó minőségű, szakmailag megalapozott tervvel áll Bukarest és Brüsszel elé, akkor nem kérőként, hanem partnerként tud tárgyalni.
Védelem a falvaknak
Kevesebb belvizes udvar, kevesebb elázott pince, kevesebb kár a mezőgazdaságban, és nagyobb esély arra, hogy a száraz időszakokban is maradjon víz a tájban.
Rend a hódok körüli káoszban
Meg lehetne tervezni, hol kell megszüntetni a károkat okozó helyzeteket, és hol lehet a hódok természetes vízvisszatartó szerepét a megye javára fordítani.
És mit veszítünk, ha most nem lépünk?
Legyünk őszinték: ha ezt a pályázatot most nem adjuk be, akkor más régiók fogják elvinni előlünk a lehetőséget. Miközben mi újra és újra ugyanazokat a problémákat fogjuk nézni: a víz alatt álló udvarokat, a kiszáradt tőzeges területeket, az ismétlődő tüzeket és az egyre türelmetlenebb embereket.
Elúszik a támogatás
Több százezer eurónyi uniós forrás mehet máshová, miközben nekünk ugyanúgy szükségünk lenne rá a Csíki-medencében és az Olt mentén.
Nem lesz miből építkezni később
Ha nincs most terv, később nincs komoly beruházás sem. Aki ma a tervezést kihagyja, holnap a megvalósítást veszti el.
Marad a tűzoltás
Homokzsák, szivattyú, helyszíni bejárás, újabb panaszok. Ez nem stratégia. Ez csak kényszerű túlélés.
Mások lesznek a példák, nem mi
Pedig épp Hargita megye lehetne az a térség, amely megmutatja, hogyan lehet egyszerre védeni az embereket, a földet és a természetet.
Miért politikai ügy ez?
Mert a politika értelme az, hogy időben döntsön ott, ahol az emberek egyedül már nem tudják megoldani a bajt. A csíki ember nem azt kérdezi, hogy mi a pályázat neve. Azt kérdezi: lesz-e megoldás a vízre, vagy nem lesz? Megmarad-e a föld, a termés, az udvar, a pince, vagy minden évben ugyanazt kell újra elszenvedni?
Ezért ez a kérdés nem technikai részlet. Ez felelősség. Mert ha most nem lépünk, akkor később senki nem mondhatja, hogy nem volt esély, nem volt idő, nem volt figyelmeztetés. Volt. Most van.
Ma még van egy ablak, amelyen keresztül pénzt, partnereket és jövőt lehet behozni Hargita megyébe. Holnap már csak magyarázkodni lehet, hogy miért maradtunk le.
Most kell eldönteni, merre megyünk
Én azt javaslom, hogy Hargita megye ne nézője legyen a saját problémáinak, hanem kezdeményezője a megoldásnak. Ne másoktól várjuk a kész recepteket, hanem mi hozzuk be ide az uniós forrást, mi szervezzük meg a partnereket, és mi készítsük el azokat a terveket, amelyekből később valódi védelem lesz.
Ha ezt most megtesszük, akkor nem csak egy pályázatot adunk le. Hanem azt üzenjük: Csík és Hargita megye nem hátrál meg az árvizek, az aszály és a károk elől. Dolgozni akar, tervezni akar, és eredményt akar.