„Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” (Mt7,11)
15 éves koromtól van közösségi megbízásom, felhatalmazásom, hogy kisebb vagy nagyobb ügyekben vegyek részt, tegyek a megbízók érdekében. 43 évesen, közeledve a 44-hez, ez 28 éves tevékenységet jelent a munka mezején. Ebben a 28 évben sok szép eredményt tudtunk elérni! Azt gondolom, akkor volt eredményes és hatékony a tevékenység, amikor egymásra figyeltünk, amikor kerestük a feltétel nélküli jónak a meglétét. Ahogy telnek az évek, a 28 után jön a 29-ik és majd így tovább, egyre jobban hiszem, hogy erdélyi magyar közéletünk akkor lehet eredményes és akkor tudjuk megoldani bajainkat, ha mindezt a feltétel- és háttérszándék nélküli jóakaratra építjük.
Tegnap és ma Bilbaóban, Baszkföldön voltam, ahol az emberek nyugodtak, az utcákon a stressznek, a reménytelenségnek, a keserűségnek a nyomait sem fedezhettem fel, ellenben egy jó kávé melletti beszélgetésnek, nevetésnek, nyugodt sétának, ami tapasztalható, talán az a legfontosabb hozadéka, hogy saját erőből, jólétben tudnak élni ezek az emberek.
A jólét fokmérője arrafelé, nem az, hogy kinek van „nagyobb”, „szebb”, „egy szobával” vagy „egy emelettel” több, hanem a normális élet és az összefogás. Mi más, ha nem az Evangélium fő üzenete mentén alakítják életüket.
Beszélhetünk a Mondragon szövetkezetről, amely munkát és jövőképet biztosít, illetve egyféle felelős és fenntartható jólétet, de beszélhetünk az identitásukról is, amelyet nem szégyellnek, megvallanak, és igen, kiteszik a zászlót.
A székelyföldi területi autonómia legfőbb akadálya nem a bukaresti román politikum bizalmatlansága és elzárkózottsága, hanem a mi belső hitünk, meggyőződésünk és sok esetben az evangéliummal ellentétes cselekedeteink sora!
Sokszor elmondtam, hogy számomra az autonómia alaptétele: „mi magunk, a saját erőnkből!”
Ezt csak akkor lehet megvalósítani, ha pozitívan állunk oda, ha nem azt mérlegeljük „ki nagyobb vagy kisebb autonomista”, „ki vajon kinek az embere”, „kit hogy lehetne hamar a tisztségéből kitaszítani megfelelő és elfogadható megoldás nélkül”, „engedjük el az elesett vagy megbotlott kolléga kezét”, „akár koholt vádakkal, de próbáljuk lejáratni” és a sort folytathatnám.
A székelyföldi autonómia keretét az RMDSZ tudja biztosítani, erre van egy 85-90%-os felhatalmazása. A hiányzó 10-15% pedig egyértelműen nem az RMDSZ ellen alakult ki és létezik, hanem egyéni, személyes viták, nézeteltérések, amelyek rendezésére néha akár a helyi tanácsban, akár más szinten egy pótmegoldás opciója, és akkor az illető ember támogatottsága, és nem a szövetség elleni voks eredménye a kialakult helyzet.
Hiszem, hogy előbb – utóbb a bukaresti parlamentben a mi sorsunk ügyében is születnek további kedvező döntések, de addig is dolgunk van itthon, a szervezeten belül.
Akik számára az Evangélium nem viselkedés és normadiktáló tan is egyben, azokat próbáljuk meg rávenni, a helyes útra!
Olvassuk az Evangéliumot és akkor Székelyföldet építjük!
június 26. – Kedd
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják! ( Mt 7,6.12-14)
