Az elmúlt hetekben lányaimmal alig találkoztam. Mikor hazajöttem, már aludtak, mikor elmentem otthonról, szintén aludtak. A nagyobbik lányomtól, mikor kérdezték, hol van apuka, azt mondta, hogy elment dolgozni, ott ül a plakáton.
A kampánynak vége, nem kell már többet ülnöm a plakáton, ezért a következő hetekben a korábbiaknál lényegesen többet tartózkodom otthon, a családom körében, ezért egy darabig nem leszek folyamatosan jelen a blogomon és a facebook-oldalamon. Szabadságon vagyok, de amikor majd visszazökkenek a hétköznapi kerékvágásba, természetesen ezeken a nagyon fontos kapcsolattartó fórumokon tovább tudjuk, tovább kell folytatnunk a párbeszédet, az eszmecserét, és tudom, hogy ezután is kapni fogom a javaslatokat, észrevételeket és az építő kritikákat is.
Mindenkinek köszönöm még egyszer a támogatást, és néhány héten belül folytatjuk a párbeszédet. Facebook-oldalam például olyan jelentős olvasottságra tett szert, ami egyes erdélyi magyar napilapok példányszámát is felülmúlja, tehát folytatni kell… Szóval a lényeg az, hogy életjelet adjak magamról. Megvagyok, jól vagyok, csak egy kicsit pihenek, tekergek az elkövetkező hetekben, hogy a folytatáshoz feltöltsem a lemerült akkumulátorokat.
