Munkámmal az a legfontosabb célom, hogy gyerekek, a felnövekvő generációk olyan felnőttkort élhessenek meg, ahol a közösségi vezetők bátrak és nem engednek a különböző zsarolási próbálkozásoknak. Ha mégsem lépnek vezetői, döntéshozó funkcióba, akkor is tudjanak harcolni.
Azt szeretném, ha a fiamnak megadódna az a jövő, ahol büszke lehet azokra a politikusokra, akik majd az ő felnőtt korában a közösségi döntéseket meghozzák.
Minden többi mese. Én ezért dolgozom.
Aki csak a táska hordozókban hisz (egyértelmű, hogy a legalján kezdi minden fiatal) az nem gondol bele abba, hogy sokakban benne ragad a szolga szellem és mindig kerül egy gazda, aki megnyomja a gombot, aki megmondja, hogy merre az arra.
Én azt szeretném, hogy a fiatalok autonóm módon, saját belátásuk szerint és legjobb belátásuk szerint hozzanak döntéseket. Legyenek bátrak ahhoz, hogy ne kelljen senkinek az utasítását meghallgatniuk, hanem azt tegyék, amit a szívük diktál.
Ha egy ilyen ifjúsági generáció nő fel akkor van esélye az erdélyi magyarságnak. Ha szolgalelkű, a mindenkori felnőtt vezetőségnek megfelelni kívánó ifjúsági szervezeti élet alakul ki, akkor odaveszett a székelyföldi magyar jövő.